Egy szülő számára nincs annál megrázóbb, amikor az éjszaka közepén arra riad, hogy a gyermeke zokogva áll az ágyánál vagy...
azt halja a szobájából, hogy sír vagy rossz esetben síkit, kiabál. A gyermekkori rossz álmok kialakulását sok tényező befolyásolhatja. Legtöbbször genetikai hajlam vagy esetleg légúti zavarok, de sokszor vezethető vissza pszichés okokra is az éjszakai felriadás. Nekünk, felnőtteknek is nehéz feldolgozni a rossz álmokat, de egy gyermeknek, aki nem tud különbséget tenni az ébrenlétben történt események és az álmok között még nehezebb. A szülő feladata, hogy ezen a helyzeten keresztülsegítse a picit. A pihentető alvás elengedhetetlen a gyermekeknél, hiszen ilyenkor még fejlődésben van az agy. Kutatások szerint a gyermekek kevesebbszer álmodnak, mint a felnőttek, de 3 éves kor alatt nem tudnak beszámolni az álmaikról. Sokszor úgy beszélnek az álmokról, mint megtörtént eseményekről, így a szülő feladata, hogy elmagyarázza gyermekének, hogy mi a valóság és mi álom. Rémálmokat okoz sokszor a gyerek életében bekövetkezett változás: bölcsődébe vagy óvodába kerülés, esetleg a szülők válása, stb. Amennyiben ilyen okok állhatnak a háttérben, akkor néhány tanácsot érdemes megfontolni a gyermek jobb alvásának elérésének érdekében. Próbáljunk megnyugtató családi háttért biztosítani számára, hiszen az eddig megszokott családi háttérből való kikerülés miatt zaklatott élete megnyugszik, ha érzi, hogy reggel ő is „munkába” indulva és délután a szülőkkel együtt hazaérve visszatérhet a szokásos játékai közé. Ne engedjük, hogy túl későn kerüljön ágyba! A lefekvés előtt már ne nézzen számára rémisztő filmeket, meséket. Lehetőség szerint meséljünk neki vagy beszélgessünk vele elalvás előtt a nap eseményeiről. Ha igényli, akkor hagyjunk égve neki éjszakai fényt a szobájában, hogy ha fel is riad éjszaka, akkor könnyebben megnyugodhasson. A gyermekkori rémálmok idővel elmúlnak és csak rossz emlék marad a szülő és gyerek számára is
